Elterveztem írok blogot, hogy megosszam valakivel a mindennapjaimat (legalább kiírjam magamból a felgyülemlett érzelmeket).
A külföldön való tartózkodás -a vendéglátásban különösen- nagyon tömör és pár hónap alatt tönkre vágja az embert testileg-lelkileg a monotonitás és a magány. Itt a párkapcsolati hiányra gondolok, nem arra, hogy a munkatársaiddal elmész valahova kikapcsolódni. Akikkel egyébként kénytelen vagy jópofizni, mert ha nem megnyomorítják a napjaid. Ha nem vagy jóban mindenkivel, az olyan mint a Való Világ című műsor. Kikezditek egymást és megy a másik háta mögötti beszéd.
Most tudatosult bennem, hogy negyed évig magányosan tengetem a napjaimat. Majdnem elsírtam magam. Eddig nem jutottam el eddig a szintig, de most egyszerre megértettem miért isznak a szakácsok. Talán a magány miatt és az hogy egyeseknek soha nem lehet idilli családi életük, mert menni kell -mint a kamionosoknak- és éjszakázni -mint egy ápolónak- valamelyik idegen országban. Egyiknapról a másikra átváltozott a hangulatom a félelem miatt… Én választottam és még most is azt gondolom valahogy végig csinálom, pár hónap nem a világ vége. Aztán biztos lesznek mélypontok, nyáron is voltak és az is milyen hosszú szezon volt… Mindössze pár hónap, de nagyon fárasztó.
Mennyi párt szakít el a külföldi munka. Milyen ritka, hogy egy nyelvet beszéljetek, egy országba akarjatok menni, ugyanazon a környéken kapjatok állást, hasonló legyen az időbeosztásotok, stb. Persze ahol eléggé szeretik egymást ott ezt a próbát is kiállják, de néha könnyebb szakítani és odébb állni. Persze nem lesz jobb, a következő emberrel előjöhetnek ugyan ezek a gondok, azt akkor kell megoldani amikor kialakult. A legfontosabb, hogy mindkét fél kifejtse vágyait és még ha a másiktól távol is állnak ezek, egy idő után mégis közelítesz a másik véleményéhez. Pl. utálsz motorozni, de a társad előadja milyen jó lenne bejárni szép lassú tempóban (nem az autópályán gyorsaságival 160 km/óra sebbességgel…) Európát egy kényelmes túra motorral. Aztán azon kapod magad, hogy egy hét múlva már a használt mocikat nézed a neten. Nem kell minden ellen tiltakozni vagy állandóan megmondani a magunkét. Egy nő maradjon meg nőnek. Ezt a mai világban sokan elfelejtik, kezdjük pl. mennyit káromkodnak a Való Világ 4-ben a csajok. Pl. olyat beléd ba…k te g..i
J
A műsort egyébként azért nézem mert egy ismerősöm is bekerült és bármennyire tiltakoztam ellene, milyen közönséges és mai világot tükröző műsor, azóta a megszállotja lettem, meg nézek minden részt, jókat derülök rajta. Más esetben, a híradó kivételével nem nézek. Nem érdekel, meg ne is legyek függő. A tv előtt lehetne ülni egész nap, de arra ráérek nyugdíjas korom egy részében, a másikban olvasnék, keresztrejtvényt fejtenék, neteznék, utaznék gyógyfürdőkbe meg ahol még nem voltam (a veszélyesebb, egzotikus helyeket megtartom fiatalságom idejére) és állatokat tartanék, kis kertet meg lehet borozgatnék. J
