Több, mint négy éve vagyunk együtt, de ez a biztos külföldi munka, ami adódott nekem lehet szétszakít újra. Nem ez az első eset, hogy a másik a határ másik oldalán marad, marcangolva önmagát, hogy mi a fontos az életben. Hiányzik ez nekem?
Karácsonykor nem találkoztunk, nagyon haragudtam, hogy nem jött a rokonaimmal. A család fontos, otthon volt mindenki, hát nem jött. Válasz:
„Szerintem egy kicsit túllőttél a célon ezzel az újabb hisztivel,
megmondtam, hogy akkor megyek ki ha van esély melóra de a két ünnep
között ez esélytelen.
Itthon dolgoztam, kocsit próbálom eladni, van dolgom. Ma már itthon
van mindenki, ma tényleg csak rohadni fogok, szerintem kint sem lenne
másképp...
Döntöttél, a családod választottad, én is azt teszem, így mind a két
család egyben marad, majd találunk olyan párt aki be tud illeszkedni.
Évek óta azt tettem amit kitaláltatok, ha veled akartam maradni akkor
nem volt más választásom, mint követni. Meguntam...
Látom mától egyedülálló vagy a facebook-on, hát akkor én sem erőltetem, talán jobb lesz így.
Ennyi elég is, ismerjük már egymást eléggé ahhoz, hogy ne kelljen
túlmagyarázni a dolgokat...
Jó legyél, Boldog Karácsonyt!”
Attól félek, ha most elengedem, nem találok mást. Válogatós vagyok, nagyok az elvárásaim, mert én is sok mindenhez értek, nem akarok otthonülős lenni. Persze az is kell, de programból se legyen hiány. A közös emlékek a legfontosabbak és a nagy beszélgetések. Meg persze a szex. Ezek tartják fent a jó kapcsolatot, szerintem.
Attól is félek, ha később meggondolom magam, már késő és lesz valakije. Mások közé már nem akarok állni és kuncsorogni sem, inkább csak felhívnám magamra a figyelmet közeledjen ő, ha akar. Oda mennék, ahol előfordulhat, kedvenc kávézójába.
Mindenki olyan könnyen mondja, hogy fiatal vagyok még és majd lesz másik... Én viszont szeretnék továbbra is egy stabil párkapcsolatot, ami a hűségről szól, a közös hobbikról és utazási élményekről, szexről
Nem szóljon állandó részegségről, drogokról, megcsalásról…
Olyan szinten magas az érdeklődésem, a kalandvágyam, hogy utazgassak, tapasztaljak, lássak más értékrendeket, kultúrákat, ételeket. Hogyan élnek mások? Talán nekem nem is olyan rossz, mint gondolom. Egyedül persze nem jó utazni.
Hiányzik, nem tagadom. Néha bele nyilallal a hasamba a fájdalom, izgulok, nagyokat lélegzem, amikor megérzem ő küld e-mailt. A legutolsó az volt, hogy boldog új évet!
Pont ő mondja… aki karácsonykor azt mondja egy figyelmeztetésre, hogy akkor vége, ennyi, feladom. Ünnepek alatt kinek ne hiányozna egy társ, akivel együtt nézheted összebújva a tüzijátékot, megcsókolod és boldog új évet kívánsz neki.
Elhatároztam, majd sokat beszélgetek a vendégekkel, hogy felmenjen a szociális szintem (mint a SIMS-ben). Akkor van gond, ha a nyuszi is jön, mert akkor teljesen pirosban van a hangulatod, azaz mínuszban, nem zöldben – plusszban -.
Már nem félek az emberektől, szívesen szolgálok fel nekik, nem érzem megalázónak.
Ez a nyelvnek is köszönhető, mert most rá vagyok utalva, hogy mutogassak, angolul makogjak. Nem várják el, hogy németül megértsek mindent, sőt olaszul sem, illetve a magyar vendégekkel sincs gond. Csak én tudom milyen pohárba mit adunk, mik az etikettek, viselkedni is tudok, barista is vagyok, illedelmes, lehet velem beszélgetni síelésről, politikáról, helyi megfigyelésekről, helyi programokról… A többi felszolgáló társamat még én oktatom, pedig nekem nem is itt van a helyem, csak besegítek, mégsem megy nélkülem. Mindig egy káoszba csöppenek: leszedetlen, üvegek mindenhol, kapkodás, stb.
Ha bemegyek a konyhára szintén bele kell szólnom miért így díszítetek?, miért nem abba a tányérba adjátok?
Vannak olyan aranyos gyerekek, meg aranyos apukák is, akik olyan kedvesek. Szinte egész nap mosolygok, ha meglátok valakit és vissza is mosolyognak. Ez pedig bearanyozza a napomat. Most nem tudom mi van velem, hogy tényleg nem vagyok annyira letörve, pedig szakítottunk megint. Több, mint 4 év… és megint nem tudom, hogy ez csak szünet lesz vagy tényleg végleges. Lehet azért nem ráz meg a dolog, mert tudom: vissza jön hozzám. 2-3 hónapot adok és nem bírja. Külső szemlélődő azt mondja
Ha szépen felöltözök, élvezem, hogy minden szem rám szegeződik, de kellemetlen is ha miattam rendeznek féltékenységi jelenetet a csajok. Van 1-2 jó pasi a csajával, gondoltam rá, hogy el lehetne csábítani, aztán este átszökne hozzám. Milyen izgalmas lenne.
Talán egy valakinek túl sok is vagyok egyszerre, nem kellene elvárni magamtól, hogy mindenhez értsek. Vissza kéne venni a tempóból? Egyfelelől főnök típus vagyok, ahogy a dolgok mögé nézek és rálátok, másfelől érzelmi oldalról is megközelítem, ami a nők többségére jellemző is ugye. Foglakozok a személyzet lelki bajaival, elvinném őket 1-2 ingyen programra, csapatot kovácsolnék belőlük legalább arra az 1-1 hónapra amíg itt vannak. Ha cserélődnek is, attól még azt a kevés időt is normálisan akarom egymás mellett leélni. Haraggal nem megy a munka, meg egymás alá teszünk, nem segítünk.
Kéne már aludnom, megint hajnali 1, 2011.01.01. is elmúlt. Telt ház még 1 hétig legalább és nekem reggel 9-től este 10-ig meló, ennél egyeseknek csak több. Persze itt nem lehet leállni, annyit dolgozol, amennyit bírsz, ha nem fizikailag akkor szellemileg is rákoncentrálsz. Nézed a netet, mi legyen az újabb attrakció, valami kiugró, különleges, újdonság. Pl. kívánságlámpa eregetés karácsonykor és szilveszterkor meg volt, csak elég passzívak voltak az emberek. Egyszer megnézem Kínában, hogy milyen amikor több 1000 megy föl a levegőbe a mini hőlégballonokból.
hát volt 1-2 nagyon cuki olasz apuka és a nyelvtudásomat is fejleszteni kéne. Egy laza, felszínes, 1-1 éjaszakás kalandra gondoltam, a V-clubnak is van egy bárja, ahol a múltkor lesett egy 30-as pasi, oda kéne járnom. Ott már nem a bulizós kis majmok vannak 16-19 évesek, hanem aki már nem feltétlen a discozásra vágyik. Meg mellette van egy hatalmas bowling terem és kondi terem is, ott is érdemes lenne szétnéznem. Persze ilyenkor rohadtul hiányzol, hogy veled vágnék neki a kalandnak, kibeszélnénk a pasikat-csajokat, röhögnénk és nyomnánk a fasza zenére.
Ha haza megyek, bár nem szeretnék, a gödöllői club q-t nézzük meg. Csak mostanában csúszik az út, nem járkálunk haza.
A kedves expárom elrontotta, ha azt hiszi, hogy még mindig ott leszek neki amikor összeszedte magát, akkor már lehet késő lesz. Azt mondta kezd körvonalozódni, hogy mihez kezd. Azért így még mindig könnyebb nekem, mint minden este izgulni hova megy, kérdezgetni, gyormorgörccsel itt lenni, megcsal-e? basztatom, összeveszünk, ha msn-ezünk utána azon gondolkodok, stb. Így nem filózok ezen, nem is nagyon beszéltem erről senkivel, csak szülőknek-recepciósnak elmondtam, hogy felfüggesztettem a kapcsolatot és ennyi. Most nem gondolok erre minden nap, megnyugodtam, néha persze pityergek esténként
gyereknevelési tanácsok:
ha összevesztek a gyerek, akkor elnézést kell kérniük
„Meddig lesztek? Ha nem szezonális lehet kint is ragadtok! :-) Örülnék neki, ha rendeződnének már a dolgaid, azért jó, hogy jött ez a lehetőség. Ha ez nincs otthon maradtál volna vagy egyedül is megpróbáltad volna?
Idővel mindenkinek jön valami lehetőség, kérdés, hogy él-e vele.”
Nekem is jó irányba haladnak a dolgaim, gyűjtöm az olasz kapcsolatokat, hátha egyszer még ott is dolgozhatok...
„Állítólag megbízható a munkahely és kifizetnek mindenkit.
Ha bejön kint maradok, pár havonta elég hazanézni. Szeretem Belgiumot,
közvetlenek az emberek, nincs az a francia-német nagyképűség. Ott az
Ardennek, imádom azt e hegyet, ahogy látod magad előtt a
történelmet....”
„Akkor azt a helyet neked találták ki! Majd vigyél fényképezőt és küld néhány képet!
Én Elba szigetére kaptam meghívást egy olasztól, ott van apartman hotelje és most itt nyaralt nálunk.
Sok a hal a tengerben, elvisznek csónak túrára, azt mondta: nagyon jó az életminőség.
60-70 euró/fő/éj adják ki az apartmant, nekem is az kéne egy klassz tengerparti helyen.
Mindenki a wellness miatt jött hozzánk, egy darab vendég sem lenne. A magyarok teljesen megsemmisültek, no cash. Olasz az új vendégkör.”
A barátod soha nem fog előre lépni ha nem mer kockáztatni. Egyedül is ki kellett volna mennie, mert több élmény és inger éri, mint Magyarországon.
Nyelvet csak az angolt érdemes tanulni, úgyis azt tudja mindenki.